A falu 1968-tól Homoródszentmárton községhez tartozik. Korábban Homoródszentpálhoz tartozott, azt megelőzően pedig az Oklándi járáshoz. A település a községközponttól 6 km-re, Székelyudvarhelytől pedig 22 km-re fekszik. Belterülete kb. 11- , kiterjedése kb. 622 hektár.

A faluban 84 ház és többnyire ugyanannyi csűr áll. A legszebb és egyben a legrégibb épület a falu központjában díszelgő unitárius templom, melynek keleti oldala a 15. században épült. A település egyháza az 1332 - 1333-ban készült pápai tizedjegyzékben nem szerepel külön egyházközségként. Feltehetően akkor a homoródszentpáli eklézsiához tartozott és csak a 16. században vált önállóvá. A középkori védelmi szempontokat tartva elsődlegesnek a templom és a torony külön építmények. A 19. századig még állt a tornyot közrefogó és a templomot bekerítő kb. két és fél méteres fal, de mára már csak egy rövid falrészlet látható. Mivel a 19. században a védőfalnak már nem volt védelmi szerepe, ezért az falubeli lakósok jobbnak látták elbontani és a követ saját építkezési céljaikra felhasználni. A templom hajdan gótikus stílusban épült, ám az 1700-as évek közepén egy hatalmas tűzvész tetejét beszakasztotta és az újraépítésnél már az akkor divatos festett kazettás mennyezetet részesítették előnybe, mely 1756 és 1758 között készült el. A templommennyezet nyugati részét 56 kazetta díszíti. Ezek motívumvilága igen hasonlít a környékbeli kazettás mennyezetű templomok mintáihoz: virágdíszek és állatfigurák váltakoznak rajta. A legendás turulmadár (más értelmezésben griffmadár), a kígyó, a kézfejű sasmadár, valamint a tulipán és a rózsa szerepelnek mint díszítőelemek. E motívumsorozat a kereszténység előtti valamint a kereszténnyé lett magyarság hitvilágának megjelenítése. Gótikus stílusjegyeket őriznek a faragott oszlopkövek, a boltívzáró kőrózsák, a freskó-szerű szentelő keresztek, valamint a két bejárati kapu. A templomban két karzat van, melynek festett kazettái a mennyezet kazettáival harmonizálnak. Szószéke festett, a szószékkorona 1800-ban került mai helyére. Az első világháborúig a keleti karzat alatt gabonás szuszékok voltak. A falu népe ott tartotta kincset érő gabonáját. Az első világháborúban, az orosz és román megszállás alatt a falut és a templomot feldúlták és elraboltak egy 1642-ből származó úrvacsorai kelyhet és tányért. A világháború után feljavították a templomot és a keleti karzat alá is padokat helyeztek. Az elrabolt kegytárgyak egyike, a tányér 1997-ben visszakerült a templomba. Idegen halászok halásztak a Homoród városfalvi szakaszán, amikor az egyik halász valami csillogót pillantott meg az iszapban. Azt gondolta hirtelen, hogy egy konzervdoboz s odament, hogy kivegye, hogy a csalitot benne tárolhassa. Közelebbről megnézve döbbent rá arra, hogy mit is talált. A kis tányéron ugyanis ez a felirat volt olvasható: „H-szenpéteri Unitárius Ecclesia 1642”. Bizonyos pénzösszegért felajánlotta a homoródszentpéteri egyháznak megvételre ők pedig készségesen ki is fizették értékes kegytárgyunkat. A déli bejárat fölött egy faragott címer található, az Erdélyi Unitárius Egyház címere. Egy jézusi mondást ábrázol. Amikor az evangéliumok szerint, Jézus kiküldi tanítványait, így biztatja, tanítja őket: legyetek tehát szelídek, mint a galambok és okosak, mint a kígyók. Bár a keresztény unitárius vallás, vagyis a keresztény egyisten-hit megfogalmazása megelőzi a keresztény szentháromság-hitet, bejegyzett egyházként csakis Erdélyben tudott meggyökerezni és mindmáig fennmaradni. Az unitárius vallás hitfelfogása szerint Isten az embert jónak teremtette és szabad akaratot adott neki. A szabad akarattal azonban felelősség is jár, így hát ha valaki rosszat tesz, avagy bűnt követ el, ő maga kell Isten előtt vállalja tetteit. Bűnbocsánatot csak saját bűnbánata által nyerhet. Jézus, Isten legjobb fia, az unitárius egyházfik igaz tanítómestere. Jézus ember volt, de hite, jelleme, tanítása és életpéldája által megváltóvá és üdvözítővé lett. Az unitáriusok magukat Jézus-tanítványnak nevezik, ezzel is kihangsúlyozva Jézus prófétai, tanítói mivoltát. Ellentétben más keresztény vallásokkal, az unitárius vallás nem kárhoztatja a vallási másságot, mert minden embert Isten teremtményének tart, és minden embernek megadja azt a lelkiismereti szabadságot, mellyel az megválaszthatja a neki megfelelő vallásos formát és tartalmat. A falubeliek büszkék arra, hogy az egyetlen magyar alapítású vallásnak hívei, valamint arra is, hogy az egyetlen olyan keresztény vallás hirdetői, amely elfogadja a vallási másságot.

A templombelsőt díszítő udvarhelyszéki varrottasokat a falu asszonyai készítették. A templom északi falán található a két világháborúban elesett homoródszentpéteri ifjak emléktáblája. Követve a protestáns építészet hagyományát a templom kívül-belül fehérre van meszelve, emlékeztetve a hívőket arra, hogy Isten előtt egyszerűen és tisztán kell megállni, mert Isten a bensőt, a lelket tartja lényegesnek. A bútorzat kékre van festve. A kék szín a lelket jelképezi.

Egyházi jegyzőkönyvek szerint már az 1700-as évektől folyt tanítás a faluban. Napjainkban is folyik az elemi szintű oktatás. A régi felekezeti iskolát közvetlenül a templom szomszédságába építették. Az iskolát az első világháborút követően elvették az egyháztól. A második világháború, a román és orosz megszállás után következett az államosítás, így egészen az 1990-es évek végéig a volt felekezeti iskola épületének más rendeltetést adtak az akkori hatalmasok. Időközben új iskolát épített a falu, de ennek tulajdonjoga nem a faluközösségé, hanem az államé. Hasonló sorsa jutott a falu és az egyházközség által épített tanítói lak is. 34 év szünet után, 2005 őszén újraindult az óvodai oktatás.

A két világháború között e kis faluban komoly szövetkezeti mozgalom volt, melynek odaadó szervezője és irányítója az akkori lelkész, Bedő Miklós volt. Hitelszövetkezete, tejszövetkezete, gépszövetkezete volt a falunak. Az 1960-ban bekövetkezett államosítás minden ilyenfajta tevékenységnek a végét jelentette, a hatalmat újra átvette a román állam.

A település középületeinek sorába tartozik a templom és iskola mellett a „táncoló ház”, más néven a kultúrház, s a vele egy födél alatt levő tekepálya. Ugyancsak középületnek számít a falu és az egyházközség által vásárolt pásztorház, melyet a kijáró tehéncsorda idejére vehet birtokba a faluba szerződtetett tehénpásztor.

Mint a Székelyföld más térségeiben, Homoródszentpéteren is, az emberek székelyeknek tekintik és nevezik magukat. A székelyek büszkék legendás szabadságszeretetükre és a sokszor huncutságot is megengedő vitézségükre. Homoródszentpéter székely népe azonban egy hosszú és fájdalmas utat járt a történelem útvesztőiben. Az 1500-as évek közepéig ugyanis szabad falu volt, de már a 1500-as évek végére jobbágyosították és csak két család maradhatott meg szabad székelynek. A jobbágysors 1848-ig tartott és ez még ma is meglátszik főleg a település szerkezeten. Kb. 250 évig szalagtelkes sorfalu volt, ezt a szerkezetet pedig nagy vonalakban máig őrzi. A 20. század elején e település lakói közül is sokan lettek „amerikások”, vándoroltak ki az Egyesült Államokba és csak nagyon kevesen tértek haza. A kommunizmus évei alatt a környező városokba vándoroltak a helybéliek, onnan pedig sokan kitelepedtek Magyarországra vagy Nyugat-Európa más országaiba.

A lakosság foglalkozását tekintve a többség vegyes gazdálkodást folytat. Az 1989-es rendszerváltás után visszakapott földeket művelik, valamint egy állandó bevételt biztosító munkát is vállalnak. A felbomlott termelőszövetkezet és állami gazdaság a munkahelyek megszűnését is magával hozta. Mára azonban a szomszédos faluban, Homoródszentpálon tejgyár működik, amely jó munkalehetőséget biztosít. A faluban megvetette lábát egy nagyobb méretű vállalkozás, amely úgyszintén kínál munkahelyeket, a kazángyár.

A falu népessége az 1950-es évek végétől 2000-ig folyamatosan csökkent. 2001-ben azonban megfordult a folyamat és csökkenés helyett gyarapodás, legalábbis népesedési egyensúly van.

Egy küzdő, törekvő kis közösség éli itt mindennapi életét. Történelmük folyamán sok volt a veszteség, sok volt a megpróbáltatás. Remélhetőleg most boldogabb idők következnek. Mindenki tudatában van azonban annak, hogy az élet csak úgy lesz itt termékeny, hogy ha mindenki hisz ebben és dolgozik ezért. Lelki, kulturális és gazdasági értékeiket csakis hittel, jó szándékkal és tisztességes munkával tudják megőrizni és gyarapítani. Segítse meg ebben a helybélieket a gondviselő Isten.

Székely Kinga-Réka