A Nagy-Homoród mentén fekszik, 12 helység központja. Először 1332-ben említik Sancto Martino néven, de a régészeti leletek megerősítik, hogy területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. Első törvényét 1808-ban keltezték. A középkorban a falu lakói számára jelentős volt a sókitermelés – a falu alatt egy nagy kiterjedésű sótömb fekszik. Elbeszélések alapján még az 1800-as évek elején is használtak sótömböket a pincék falának építésére a helyiek.

Unitárius templomát 1888-1889-ben építették, helyén egy védfalakkal és hét bástyával megerősített gótikus templom állt. Az erődítményből ma csak az egyik bástya maradványai láthatók. A templomot és az erődítmény maradványait építészeti műemléknek nyilvánították.

A falu észak-keleti részén található Bíró-kúria történelmi műemlék. A család őseit először 1470-ben említik. Az építészeti műemléknek nyilvánított Ugron-kúriát 1790-ben építették. A falu több, a XIX. században épült háza jellegzetes székely stílusjegyeket visel.

A faluban minden évben képzőművészeti tábort rendeznek.