A falu a kisrégió második legnépesebb települése. Először szintén 1332-ben említik Sancto Paula néven. Első törvényét 1670-ben jegyezték le. A rómaiak nagy mennyiségben termeltek ki itt sót, ennek nyomait ma a sós tavak őrzik. Maga a falu egy római castrum helyén található, a Nagy Homoród partján pedig egy római erődítmény nyomait fedezték fel, amely valószínűleg a sókitermelést vigyázta fel. A castrumban több Traianus és Marcus Aurelius császárságának idejéből származó római érmét találtak, területe ma régészeti rezervátum.

A falu területén bronzkori temetkezési helyeket és a XI-XII. századból származó érméket találtak. A Bélabán várának nevezett hely régészeti rezervátum.

A falu unitárius templomát 1844-ben építették egy XV-XVI. századi gótikus stílusú templom helyére. A torony alapja ennek a gótikus templomnak a maradványa. A templom ma építészeti műemlék.

A református templomot 1739-ben a Bethlen-grófok építtették.

A homoródszentpáli iskolát 1746-ban alapították. 1876-ig unitárius felekezeti iskolaként működött, ezután állami iskolává alakult.

A Kornis család kúriája a falu déli részén található, a Gyarmathy család kúriájának romjai helyén.

Minden évben megszervezett kulturális tevékenységek: szüreti bál, farsang – karnevál, batyúsbál. A faluban működik egy amatőr színjátszó társulat és egyházi dalárda.

Fontos látnivaló a homoródszentpáli madárpihenő, amely az 1982 és 1985 között létrehozott halastórendszer része. A madárpihenő révén a halastórendszer nemcsak sporthorgászati, hanem természetvédelmi szempontból is igen fontos. A területből 210 hektár megyei szinten védett. A halastavak környékén 256 madárfajt figyeltek meg, amelyekből 113 fészkel is a területen.